Teljesen másképp meséli el a történteket a roma telepen jogosítvány nélkül kocsikázó, majd a zsaruk elől menekülő fiatal férfi, illetve az akcióban részt vevő rendőrök. Az egyik fél álláspontját már megismerhettük. De hogyan történhetett ez valójában?
Nehéz a tarnazsadányi Bajcsy-Zsilinszky utcában elképzelni egy autós üldözést. Elvégre miért kergetőzne egy ilyen gazos, romos házakkal teli csendes zsákutcában bárki is?
Pedig így volt, Németh István hajtott errefelé a minap, a nyomában rendőrök száguldottak. – Gondoltam, a faluban elvagyok így jogsi nélkül – mondja széles vigyorral az arcán. Védjegye ez a grimasz Istvánnak, érezhetően tudja is, mikor kell bevetnie. – Bent voltunk a faluban, kocsikáztunk, csak azt vettem észre, hogy a rendőr a hátamnál van, először nem villogott, majd mikor belegyorsítottam, jött utánam. Akkor már villogott. Mentünk egy kört, aztán hazaértem, és berohantam a házba. Ők futottak utánam, aztán földhöz vágtak, ott, az előtérben. Fejbe is akart rúgni az egyik rendőr, csak a szüleim nem engedték – mutat ki István imbolygó ebédlőasztaluk mellől az előszobába. Ekkor tűnik csak fel, hogy mennyien jöttek be az utcáról. Egy Istvánnál is fiatalabb, dohányzó lány, egy csendes fiú és egy ifjú anyuka, gyermekével a karján.
– Meg azt is mondták, hogy a cigány k.rva anyádat – mondja István nagynénje, Besenyei Orsolya, majd felveszi Artúrt a csempéről, ahová Istvánnak – állítása szerint – a rendőrök miatt le kellett feküdnie. A hatóság szerint azonban egészen máshogy történt mindez. A teljes cikk a Magyar Hang november 25-i számában olvasható.
